Kedves Olvasók!
Ez a második napom, hogy egyedül irányítom az üzletet. Amilyen lelkesedéssel vetettem bele magam a munkába, délutánra úgy elálmosodtam, mint aki vagont rakott! Igaz, délelőtt elég sok volt a tennivaló. Mint például a palántákat kipakolni és beárazni, a vágott virágot visszakezelni, a cserepeseket beárazni és elrendezni gusztusosan a virágboltban, kipakolni a polcrendszerre a kaspókat és új kirakatot kiötleni majd kivitelezni... és ne feledkezzünk meg a közbe-közbe betérő vásárlókról sem. Azt hiszem nem is csoda, hogy elálmosodtam. Bár nagyapám szerint inkább csak a közelgő esőt, szelet és lehűlést érezhettem meg. Ráhagyom. Ő rendszerint abban a hitben él, hogy egy 25 éves ember nem fáradhat el a napi szorgos munkától :-) Talán már elfelejtette a sajátját :-) Semmi gond. Én jobban is bírom...
Na jó, azért nem mindig. ;-)
Reggel sebtében közzé tettem két újabb fejezetet. Remélem elnyeri a tetszéseteket. Csak azért gondolom, mert végre valami magánjellegű, kicsit szenvedéllyel fűszerezett dolog is történik Magdával. Tudom, hogy nem túl sok, de legalább beindult szegénynek... már így is párszor belé rúgott a Sors. Valami kis szórakozást megérdemel :-)
Reménykedem, hogy ma, ha kitartóan futok utána, utolérem a Múzsámat, hogy legyen kedves és leheljen csókot a homlokom közepére, mert jó volna folytatni a történetet. Igazság szerint fordulatos, történetet meghatározó események következnének, csak hát... azok a bizonyos átvezető szálak.... grrrr... ugyebár azokat sem akarom elsietni, és ha már egyszer történik valami, az ne legyen unalmas...
Ma elő kell, hogy bújjon belőlem a Házi Tündér. Ideje a mosógépbe néhány adag ruhát kinyomnom, vízkőteleníteni a fürdőszobát, ahogy anyám megkért rá, rendbe tenni a lépcsőházat, mert már vagy két hete mi vagyunk a sorosak. Jó volna lepucolni a fürdőszobai nagy tükröt is... egyszóval, lesz ma munka bőven. Na persze mindezt este nyolc után... mert angolról csak így érek haza... :-( De jobb, ha megcsinálom...én is jobban fogom érezni magam utána. Abban biztos vagyok. És végre megmosom a hajamat!
Tegnap jártam csontkovácsnál. Szükségem volt rá, mert a hátam és a derekam már nagyon be volt állva. Régebben jártam hozzá, de valahol másfél éve elmaradt a dolog... nos, most pótoltam. S hiába tudtam, hogy miről is van szó, azért vegyes érzelmekkel ücsörögtem a váróban. Végül csak túléltem, s újjászületve pattantam le a kezelőasztalról. Igen-igen, pattantam, szökkentem, ugrottam... könnyedén öltözködtem. Kiropogtatott, megtekert, összehajtogatott, csak úgy ropogtak a tagjaim, mintha pukkanós fólián hemperegtem volna! Mindenesetre elmagyarázta, hogy sokkal rosszabb állapotban vagyok, mint másfél évvel korábban voltam. - Bizony a munka, a rossz tartás, a sport hiánya és a jó táplálkozás - magyarázta, miközben legyúrta a hátamat, hogy fellazítsa az izomzatom a ropogtatás előtt. Közben megtalálta a leginkább gázos részeimet, mint a váll, nyakszirt és tarkó izomzata. Bekötött, mint a beton. Beleharaptam a kezelőasztal peremébe, mikor már rám szólt, hogy lehetőség szerint ne kiabáljak olyan hangosan, mert megijednek a szomszéd rendelőben. Iszonytatóan fájtak azok a területek! A hülye tartás munka közben, no és a számítógépes foglalatoskodások közben elszenvedett tartásváltozások! Nesze neked!
Tulajdonképpen finoman lebaszott, hogy nem törődök magammal. Igaza is volt! Ezt beismerem. Ebben ez életben ezt a testet kaptam "űrhajónak", ezen keresztül végzem a mindennapi teendőimet, így ismerem meg a világot és magamat. Óvnom és karban kellene tartanom. Feszegetni a határokat. Már nem is tudom hová tűnt az a lendület, ami mozgásban tartott az edzőtermek irányába... vagy az elszántság, hogy leteszem a csokoládét és a péksüteményeket... csak a magam készítette süteményeket fogom elfogyasztani, mert arról legalább nagyjából tudom, hogy mit tartalmaznak. Nem tudom... egyszerűen csak úgy eltűnt volna? Vagy én adtam fel?
Este Zsoltinak feltettem a nagy kérdést...
-Szerinted híztam?
Pislogott. Valahol már tudta, hogy ez egy olyan jellegű, kényes kérdés, amire háromszor is át kell gondolnia egy férfinak, hogy mit felel.
-Na, most őszintén... - noszogattam, ezzel újabb megerősítést adva számára, férfi nyelvre lefordítva, hogy a bizalmammal játszik... :-)
-Nem, nem híztál - csóválta a fejét. - Ellenben... - itt megbökte a combom oldalsó és hátulsó részét - ...itt kicsit puhos lettél.
Mélyet sóhajtottam. Ő kicsit hátrébb húzódott és készenlétbe kapcsolta túlélő ösztöneit, hátha rosszul fogalmazott és megpiszkálta a fúriát. De nem. Egyszerűen csak igazat adtam neki. Én is megvizsgáltam az adott területet. Valóban elengedtem magam, és ez nem is annyira a kilóim számán (68.5) látszik meg, bár picivel több vagyok, mint voltam. Sokkal inkább azon, hogy kiestem a formámból. Az én kilométeres combjaim rugalmatlanná és göröngyössé váltak. A kerek fenekem lejjebb vándorolt! A tükörben nézegettem magam. Nem, azért nem szörnyedtem el... csupán rádöbbentem, hogy iszonyúan elhanyagoltam magam!
Tudom, hogy korábban már elkezdtem ezt-azt... és sosem volt türelmem, kitartásom, hogy végig is csináljam. Rengeteg fogyókúrás blogot olvasok. Mindenkinek csodálom és becsülöm a kitartását. Elhatározás kérdése volna? Akaraterő? Hit? Szerencse? Nem tudom. Nem is fogyni szeretnék. Egyszerűen rendbe hozni önmagam. A kontúrjaimat a helyükre igazítani. Feszesedni! Volna esetleg olyan ötletetek, ami az én igényeimnek megfelelő? Ami esetleg fenn bírná tartani az érdeklődésem hosszútávon? Nem is a hiúság, hogy "jajj istenem mindjárt bikini szezon!", inkább a magam iránti féltés és tisztelet, ami arra sarkall, hogy felálljak és kezdjek magammal valamit. Csak még azt nem tudom, hogy mit. Járhatnék konditerembe, van a városban néhány. Elmehetnék netán futni, de vagy a térdfájdalom győzne le, vagy a lustaságom. Ott van a jóga is, de azért bevallom, az nem elég, kell mellé egy kiegészítő intenzív mozgásforma is! Otthon nem szabad csinálnom, mert hazai pályán a Lustaság könnyen két vállra fektet! Mindenképpen olyanra van szükség, amihez ki KELL mozdulnom, és az már fél siker, mivel onnantól fogva, hogy az edzőcucc a kezemben van és kikerültem a négy fal közül, már elmegyek edzeni!... Hmmm...
Nekem nem is fogyás kell, vagy diéta... sokkal inkább életmód változtatás... aminek párszor már nekiveselkedtem, de valahol mindig elbotlottam.
Azt hiszem az éppen elég hajtó erő, hogy egészségesen, szép bőrre/hajjal/körmökkel/fogakkal szeretnék élni, egészséges babára vágyom és hosszú életre. Na jó, már csak az eszközök kellenek hozzá!...
Ötlet? Tipp? Bevált módszer? Blog? Én is írjam össze, hogy mit ettem és szépen lassan, tudatosan tüntessem el az ártalmas dolgokat belőle?
Kérlek... segítsetek.... egyedül nem megy...
Joyo
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése